• Erdélyben a szászok által lakott Beszterce vidéke (1), Barcaság (2) és Királyföld (3);
• a szászok által lakott Szepesség (4);
• a mentákok vagy gründlerek által lakott felső-magyarországi bányavárosok a
  Dél-Szepességben (5);
• a krickerhäuerek által lakott alsó-magyarországi bányavárosok, az úgynevezett Hauerland (6);
• a heidebauerek által lakott Mosoni-síkság (7);
• a poncihterek által lakott Sopron és környéke (8);
• a hiencek által lakott Várvidék (9).

A kahlenbergi csata (1683) nemcsak Magyarország török uralom alóli felszabadulásának, hanem a 150 éves ittlétük alatt elnéptelenedett középső Duna menti területek újjátelepülésének is a kezdete. Ennek az újjátelepítésnek központi eleme a 18. században az akkori bécsi kormányzat által végrehajtott nagyszabású délkelet-európai kolonizációs tevékenység, mely Mária Terézia és II. József uralkodása alatt német parasztok és kézművesek tervszerű betelepítésével érte el csúcspontját, és melynek a dunai svábok, mint a német nemzet legfiatalabb ága, történeti eredetüket, illetve létrejöttüket köszönhetik.

A németek túlnyomó többsége Elzászból, Lotaringiából, Pfalzból, a Saar-vidékről, a mai Baden-Württembergből, Luxemburgból és Bajorországból (beleértve Frankföldet) származott. Sokan érkeztek Hessenből, Aargauból (Svájc), Wesztfáliából, Poroszországból, Szászországból, Türingiából, Ausztriából, Csehországból, Morvaországból, sőt francia és holland területekről is. Az oklevelek és a környező népek a jövevényeket sváboknak nevezték, bár csak kevesen származtak közülük a valódi Svábföldről.

A dunai sváb településterületen - a Dunántúli-középhegységben (10) 1685-ben, a "Schwäbische Türkei"-ben (Baranya - Tolna - Somogy megyék) (11) 1687-ben, Szatmárban (12) 1712-ben, a Bácskában (13) 1715-ben, a Bánságban (14) 1716-ban, a Szerémségben és Szlavóniában (15) 1718-ban indult a telepítés - megkezdődött a viszonylag gyors gazdasági felemelkedés és a korábban elpusztult vidék kultúrtájjá való átalakítása.
A "dunai svábok" elnevezés, melyet a Baden-Württembergben élő sváboktól való megkülönböztetés szándékával elsőként a néprajzosok és történészek használtak, csak 1922-ben, az első világháború, illetve a településterület Magyarország, Jugoszlávia és Románia közti felosztása után jött létre. A második világháború kitörésekor a dunai svábok a több mint 1,5 milliós lélekszámukkal Délkelet-Európa legnagyobb német népcsoportját alkották. A háború alatti és utáni menekülés, elűzetés, vagyonelkobzás és kényszermunkára hurcolás következtében viszont szétszóródtak a világban.

Közülük ma több mint 479.000 fő a Német Szövetségi Köztársaságban, 346.000 az USA-ban, Kanadában és Dél-Amerikában, 123.000 pedig Ausztriában él. Sokan telepedtek le Franciaországban, Ausztráliában és más országokban is.
Bár nehéz pontosan meghatározni, de a régi településterületen élő dunai svábok száma a következő:

A "magyarországi németek" szó gyűjtőfogalom, mely minden a mai Magyarországon élő vagy a mai Magyarországról származó németet jelöl, akiknek az ősei a történelem különböző szakaszaiban és hullámaiban érkeztek új hazájukba. Tehát az elnevezés nem csak a dunai svábokra, hanem többek között a soproniakra és a Mosoni-síkság németjeire is vonatkozik.