Az egyházi anyakönyvek keresztelésekről, esketésekről és halálozásokról készült feljegyzéseket tartalmaznak, többnyire kronologikus sorrendben. Ezek jelentik a családfakutatás legfontosabb és egyben nélkülözhetetlen forrásait.
Három típusa létezik:

Az anyakönyvek gyakran tartalmaznak más fontos adatokat is, mint például az adott személy lakhelye vagy foglalkozása. Az egyházi anyakönyvek, melyeket matrikuláknak is neveznek, egy bizonyos személyre vonatkozóan sokszor az egyetlen feljegyzésnek számítanak, hiszen az állapotától, nemétől, vagyoni helyzetétől függetlenül készültek el.

Már 1547-ben a tridenti zsinat elrendelte, hogy a plébániák vezessenek anyakönyveket a születésekről, házasságokról és halálozásokról. Német nyelvterületen 1550 óta léteznek egyházi anyakönyvek, azonban a feljegyzések nagyobb része a korszak háborúskodásai miatt megsemmisült. Tehát rendszeres anyakönyvezésről csak a harmincéves háborút követően (1648) lehet beszélni. A török háborúk miatt Magyarországon a 17. századból csak elvétve maradtak fenn anyakönyvek. Itt az egyházi anyakönyvvezetés valójában csak a 18. század közepén indult meg.

A Német Birodalomban 1876. jan. 1-től az állami anyakönyvi hivatalok a polgári anyakönyvezési törvénnyel átvették az egyházi anyakönyvezés szerepét.
Magyarországon 1895. okt. 1-én vezették be a polgári anyakönyvezést.

Az eredeti egyházi anyakönyveket a 20. század második felében a mormon egyház / Genealogical Association of the Church of Jesus Christ of Latter-day Saint (Salt Lake City, Utah - USA) mikrofilmre vette, és ezáltal egy széles kör számára kutathatóvá tette.